Napsütés, jó idő irány
Tata! Most vonattal indultam egy kedves baráttal. Kelenföldről kb. 50 perc szép, kényelmes, légkondis vonaton. Nem kell Tatáig elmenni, Tóvároskert állomásnál leszálltunk és balra elindultunk. Egy kb. 10 perces, kényelmes séta már el is vezet a
Tatai várhoz. Ez a második "támadásom" ehhez a várhoz (oxigénpalack nélkül :) ), és sikerült! Legutóbb csak az állomásig jutottam, mert szakadt az eső. Na, de a lényeg, hogy amint megérkezünk a tóhoz, pazar látvány fogad bennünket!
A tó tele van halakkal, rendezett a környék, csábít a vár, hogy megnézzük. Úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem láthatok, és mennyire tökéletes minden! A tó mellett egy hangulatos halászcsárda. Megbeszéltük, hogy visszafelé betérünk. Aztán közeledünk a várhoz és várom, hogy mi lesz még, ha kintről ilyen gyönnyörű, akkor bent mi lehet?
És, hogy hagyományt teremtsek, egy fagyizónál azért még megálltunk. Itt 100 Ft egy gombóc, lehetett volna csavart fagyit is enni, de én ezt választottam.
Tapasztalásnak jó volt, hogy itt soha többet! Az olcsó árhoz járt még nem megfelelő kiszolgálás, és nem túl finom, jeges fagyi.
Nem búsulok! A vár még mindig VÁR, gyönyörű és egyre inkább hívogat.
Aztán megérkeztünk az egyik bejárathoz (van egy másik főbejárat is.). A jó hír, hogy autóval a vár tövénél INGYENES PARKOLÁSRA van lehetőség.
De kb. ennyi, és kezdődtek a bajok:
Nincs tájékoztatás, nincs információ, nem tudtuk, hogy merre, mennyiért, mit, hogyan? Nem jó jel...
Bementünk, közelítettük a várat kissé tétován, de eltökélten. Azt gondolom, hogy a bejárat mindig sokat elárul arról, hogy mire számíthatunk. Szóval balról elkezdtük bevenni a várat, amikor az oldalánál megláttunk egy lépcsőt, ez a Múzeum Presszóhoz vezetett. Igazából mosdót kerestünk, és akkor találtuk a presszót. Ez az! - gondoltam, itt lesznek emberek!
A presszó inkább valami szellem presszó hangulatát idézte és, mint közben kiderült a múzeum egyik bejárata is itt található, bár senki nem fogadta a kedves vendéget. Aztán beszélgetésre lettünk figyelmesek, és találkoztunk két ott dolgozó hölggyel.
Elkezdtünk érdeklődni, hogy mennyi a belépő, mosdót hol találunk... stb. A mosdót csak fogyasztó vendégek használhatják, de a múzeumban is van. (Koedukált, 1 db, szűk, de legalább tiszta.)
A BELÉPŐ 800 Ft (kártyával nem lehet fizetni), PEDAGÓGUS IGAZOLVÁNNYAL INGYENES. Viszont semmilyen leírást vagy tájékoztatást nem kaptunk, mondjuk venni lehetett volna. Persze a kérdéseinkre készségesen válaszoltak, de szerintem gyanús voltam nekik, mert mindenfélékre rákérdeztem (talán azt hitték, hogy valami ellenőr vagyok... :) ).
Fotózni csak FOTÓJEGGYEL, aminek az ára figyelj! Nem hiszed el! 1500 FT!
Korábban kb. 3000 Ft volt... A pénztáros hölgy együttérzően meg is
jegyezte, hogy szerinte is lehetne olcsóbb...
A kiállítás lehetne érdekesebb is. Az információk apró betűsek, nem lehet elolvasni, és nem is érdekelt. A termekbe mindig figyelnek az emberekre, hogy ne fotózzanak. Így lehetett egy-két dolgot kérdezni, viszont nem volt valami felkészült a múzeumi dolgozó, de azt legalább kedvesen tette.
A múzeumban van "interaktív" kiállítási rész is. NEM ATTÓL LESZ INTERAKTÍV VALAMI, HOGY ÉRINTŐKÉPERNYŐS KÜTYÜKKEL VAN TELI!
Az látszik, hogy sok pénz van benne, de az is látszik, hogy hozzá nem értők működtetik. Az egyik tv, amin számomra igen érdekes filmet mutatnak, úgy van elhelyezve a térben, hogy ha mögé állsz, akkor jobban hallod, ellenben nem látod. Ha látni akarod, akkor meg nem hallod. KÉNE EGY FAL MÖGÉ! Persze az sem segít, hogy közben a múzeum dolgozói hangosan cseverésznek. Na, ezen a ponton kellően fel is idegesítettem magam.
Ezt követte egy római terem, ami nagyon érdekes is lehetne, ha érdekelné a kiállítás tervezőjét a látogatók információ éhsége. De nem. Ez egy kirakat múzeum.
Elképesztő, de a csúcs ezek után következett! Az interaktív kiállításnál lehetett virtuális sétát is tenni, ahol azt tapasztaltuk, hogy valahol van egy zárt, BELSŐ UDVAR, ami felkeltette az érdeklődésünket.
Rákérdeztünk a nem túl felkészített, ám de kedves dolgozóknál. Az látszott, hogy nem értik miről kérdezem őket, de váltig állították, hogy az a rész le van zárva. Tehát NEM LÁTOGATHATÓ.
Ahogy kifelé mentünk a múzeumból, még mindig azt hallottuk amint egymást győzködték, hogy jól tájékoztattak engem, mert az a zárt kerengő, belső udvar csak ritkán nyitott a látogatóknak.
És akkor kimentünk a múzeumból, és a vár hátsó részéhez értünk. Összeállt a kép!
A BELSŐ UDVAR NEM LÉTEZIK! Hiszen, ahhoz 4 bástyának és a falaknak is állnia kéne! De ezt mi csak akkor láttuk, amikor kiléptünk a múzeum egyébként lenti főbejáratán. Fú, de durva!
Na itt lett elegem az egészből. És úgy döntöttünk, hogy megyünk is haza. A várudvar mindenki számára ingyenesen megtekinthető, a romok igen izgalmasak, de a múzeumba jelenleg szerintem nem érdemes bemenni.
Kisgyerekeseknek nem ajánlom, mert semmi nincs, amitől családbarátnak nevezhetnénk. De a fogyatékkal élőknek sem, mert nem akadálymentesített. Semmilyen téren.
Összességében egy kellemes sétára alkalmas a Tatai vár, de ennyi. Kívülről csodálatos, belülről nagyon sok probléma van. A vár oldalánál van egy vendéglő, de eléggé drága, és a kezdeti
Halászcsárda továbbra is biztatónak tűnt. Így odamentünk, és rendeltünk egy halászlevet. Nagyon finom volt és a hely is hangulatos, de a pincér nem vette fel a szemkontaktot...
Summa summárum, Tata gyönyörű, de nem látogató-, felhasználó barát.
Egy 10-es listán tőlem csak egy 5-öst kap.
